Genesis

A könyvek és versek világa nagyon korán magával ragadott, és abban a szerencsés helyzetben találtam magam, hogy környezetem (főként szüleim) tökéletes pontossággal voltak képesek a koromnak és érdeklődésemnek megfelelő műveket gyerekkezeimbe adni. Ám hogy ne legyen ennyire hibátlan a történet, már általános iskola felső tagozatában sikerült szembehelyezkednem akkori tanárommal, aki száraz és unalmas szakkönyvek alapján kívánta letolni tagozatunk torkán az aktuális tananyag elemzéseit, megölve ezzel MINDEN értéket az adott műben és tökéletesen közönyössé avanzsálni az egyébiránt éppen igen nyitott életkorban lévő osztálytagokat a tárgy iránt. S mivel a maradisággal szembeni rebellióm mindig igen erőteljes volt, nem átallottam vérre menő vitákkal síkra szállni az Ügyért! Fáradozásaim végül meghozták "gyümölcsüket", és egy sietős nyugdíjba vonulást követően a 7-8. osztályt már egy rendkívül hozzáértő, nyitott és széleslátókörű szaktanár kísérte végig, akitől rengeteget tanultam, s akinek a mai napig hálás vagyok ezért. 

Gimnáziumban aztán újrakezdődtek a gondok, ám ekkorra már kialakult bennem az a mélyen kötődő elhivatottság, amit semmilyen jól irányozott molyrágta műelemzés nem volt képes kikezdeni, magam is írogattam, szárnypróbálgattam lelkesen a kamaszévek során, több-kevesebb sikerrel. Igyekeztem is egybegyűjteni a hasonszőrű (alkalmasint igen befordult) költő-írópalántákat, hogy együtt élvezhessük az írásos alkotás és alkotások örömét, és hogy támogassuk egymást irodalmi törekvéseinkben. Azonban ebből akkor nem alakult ki semmi komolyabb, elmélyültebb együttműködés, ami utólagosan nézve érthető is. Később én is eltávolodtam valamelyest a témától, de ez megalapozta, hogy azután újult erővel vessem magam vissza a betűóceánba. Újra törekedni kezdtem egybeszervezni azokat, akik komolyabb, értékes alkotói munkát végeznek szabadidejükben, ám a nevüket senki nem ismeri. A mai napig utópisztikusnak tűnő álmom egy kortárs költő-íróklub megalakítása és rendszeres találkozók, felolvasóestek megszervezése. Azonban ismét zsákutcában találtam magam, és ekkor jött... az internet.

Ami már elég régóta jött akkor rendesen a mindennapokban, azonban az örök kérdéskör, miszerint ha valaha én is blogolásba kezdenék, milyen témába fektetném bele az időt és energiát, csak mostanság került megválaszolásra általa. Úgy gondolom, az irodalom ismerete mindenképpen fontos és örökérvényű, és erős korrigálásra szorul az iskolai évek alatt ESETLEGESEN rosszul átadott értékrendszere. 

Erre tökéletes fórumot találtam jelen blog várva várt publikálásának keretein belül és remélem, minél többeteknek tudok érdekes gondolatokkal, ajánlásokkal szolgálni, valamint én is szívesen cseresznyézek a lehetséges könyvajánlókból! :-)

A Törekvés

Rövid Ars Poetica: élő és holt irodalmi alkotások (és alkotók) érdemarányosan kíméletlen boncolgatása.

Célom az írott művészet mindennemű formájának elemzése, és kapcsolódóan a saját szubjektív, esetenként egy globálisabb, objektív szemlélet felfűzése a témában. Már-már népbetegségnek definiálható az írott, papíralapú művészetektől való elfordulás, és az oldal éppen azzal a magasztos, nagyratörő céllal indul, hogy lehetőleg minél több embert sikerüljön meggyőzni ennek fontosságáról.

Több tematikával is szeretnék foglalkozni, és ezeket párhuzamosan, külön címke alatt futtatni. A kezdeti fókuszt mindenképpen a gimnazista irodalmomtörténeti struktúrára szeretném irányítani, és annak mentén végigvezetni a kedves Olvasót a világirodalom, illetve legfőképpen nemzetünk kincseinek kiemelkedő alkotásain. Ezen keresztül kialakul az irodalom főbb gerince, amit helyenként kibontok, elmélyítek, a szépségben majd megmártózunk, a pocsolyában dagonyázunk ;-)
Másik fő szál az alkalmasint aktuálisan foglalkoztató kortárs, vagy egyéb szempontból érdekesnek ítélt művek górcső alá vétele, mely szintén színvonaltól és tartalomtól függően megkapja a neki járó 1-2 szép vagy épp kritikus gondolatot.