Kedves Logosz Toposz!
(Talán stilárisan felesleges a megszólátás, de ha már hozzászólámlást intézek Önhöz adjuk meg a módját)
Előszöris engedje meg, hogy gratuláljak a loghoz ill. az abban kifejtett törekvésekhez. Hiszem és vallom, hogy ha többen foglalkoznának irodalommal akkor nem silányodna el ez az "árnyékvilág"!
Másodsorban hadd védjem meg a helléneket oly' tekintetben, hogy az élvhajhászat náluk nem volt általános, inkább csak kiegyensúlyozottan élvezték az életet ... nem úgy, mint az ókor hetérájánál, a feslett Rómában! Na ők tökélyre vitték a hedonizmust és a kéjmámor hajszolását. Meg is lett az ára.
Fuhh hát hol is kezdjem...
2014.07.01 21:27
AZ IRODALOMRÓL
Részemről már-már népbetegségnek definiálható az írott, papíralapú művészetektől való elfordulás. A technika világában, mikor a könyvet jó esetben e-bookra cserélik, rossz esetben teljesen kiszorítja a mozgóképi világ (vagy még az sem!!), egy olyan állapot, mely az ipari forradalom berobbanása óta előbb-utóbb bekövetkezőnek titulálható. Pedig NEM KELLENE, hogy kiszorítsák kényelmes karosszékéből a könyvek kvadrilliárdját!
Félreértés ne essék, a modern média szerepe nagyon is indokolt és szükséges!! Magam is ugyancsak nagy film-/ video-/ blog- és "en bloc" internetkedvelő vagyok, s ezeknek többnyire napi szinten áldozok. Amikor egy nap 2 órája sem marad valakinek, természetesen szívesebben veti alá magát olyan tevékenységnek, melyek azonnali ingerkeltő hatásai vitathatatlanok. Ez azonban (és most elsősorban a vizuális technikára gondolok) hajlamos túlságosan elkényeztetni minket készen tálalt képi világával, többnyire pépesen szánkba rágott tanulságaival és jól-rosszul megjelenített, esetenként átnyújtott érzelmeivel és tanulságaival. Színész legyen a talpán, aki képes arcjátékkal és gesztusokkal megjeleníteni akár több nyomtatott oldalnyi, a karakter saját belső világában játszódó gondolati-érzelmi hullámzást! És szerencsénkre ilyen akad azért... Az aláfestő elemek, mint pl a zene is, természetesen szintén rengeteget tesznek hozzá, hogy könnyebben befogadhassuk a látottakat/hallottakat, s ez az, amit a könyvek mellé valóban nem kapunk. (Bár érdekes műfaj lehetne... hm... :-) ) Vitathatatlan tény tehát, hogy teljesen más élményt tud nyújtani egy film és egy könyv, azonban mind a kettő tud olyat adni, ami a másik műfaj által nem feltétlenül lehetséges!
A pro-kontra listát oldalakon keresztül lehetne folytatni, azonban szerintem ennek nincs jelentősége, és nem is erre akarom kihegyezni a mondandómat, mivel a műfajok szembeállítása és az "ez jó, ez meg rossz" jellegű konklúzió levonása teljességgel értelmetlen lenne. Én azt gondolom, mindennek megvan a maga létjogosultsága a saját területén, és valamelyest egymásba átfolyva is, az viszont végtelenül elszomorít, ha ezt a dinamikus, folyamatos mozgásra hangolt egyensúlyt felborulni látom - sietős jelenünkben az írott értékek kárára :-(
Rengeteg kincs bújik meg porladó lapok között, melyek mellett rendszeresen elhaladunk mindennapjaink során és én felettébb szomorúnak tartom, ha valakinek tárgyi szinten sem mond semmit egy Rejtő, Dosztojevszkij, az óda vagy hardcore esetben novella definíciója sem, csak hogy néhány éppen felmerülő fogalmat említsek a rengetegből. Élő példát statuálhatnék rá, milyen szinten képes egy jó könyv vagy vers segíteni továbbgondolni egy ideát, feldolgozni egy traumát és úgy alapjaiban hozzájárulni a tudati perspektívánk tágításához.
"Minél többet fogadunk be a világból, annál többek leszünk." - Irodalomblogger Coelho
Úgyhogy következő témaként az ókori világirodalmat tálalom, különös és elszánt tekintettel az évhajhász görögökre, mert azt, ami ott volt, azt aztán megéri kibontogatni!!!
Tartsatok velem! :-)
Téma: Fuhh hát hol is kezdjem...
A hedonizmus, mint nemzeti specifikum (?)
Dátum: 2018.10.28 | Feladó: E.